Folytassuk egy érdekes példával a nyugati világ rendszeréről ami a kirekesztést, és ide csatolhatóan a rasszizmust és avval való harcot vagy visszaélést tökéletesen bemutatja!

Szóval Bori iskolájában az ötödik évfolyam ma este karácsonyi koncertet ad, azaz a kisdiákok nagyrésze már hosszú ideje énekeket tanul és próbál, majd azt előadják a szülők elött. Az egyik osztályba jár egy süket-néma kislány, akit nem raktak bele a műsorba.

Ma az igazgatónő kapott egy telefonhívást, a hívó fél nem mutatkozott be, azaz névtelen hívást. A lényeg, hogy ha ma - a kocerten - nem lép színpadra a kislány, akkor a szülők felmennek és nem engedik lemenni a műsort tíltakozva a kislány süket-néma mivolta miatti diszkrimináció ellen!

Szóval az igazgatónő azonnal intézkedett, bement a próbára és közölte az éppen ott lévő egyik szervező tanárral (aki szintén magyar), hogy azonnal írják át a koncertet úgy hogy a kislány is szerepeljen benne, és emiatt a süket-néma tolmács is legyen a színpadon (akinek emiatt minden dalt be kell tanulnia és elmutogatnia).

A végső megoldás az lett, hogy a süket-néma kislány az utolsó nagy közös dalnál fog felmenni a színpadra és "énekelni" a többiekkel.

Tehát, nézzük csak a szituációt, és a felvetődő kérdéseket:

- A kislány szempontjából biztos rosszul esett neki, hogy ő nem lehet majd fenn a színpadon, nem szerpelhet a szülei elött.

- A szülei a kislánynak akarnak jót, de kérdés hogy árt vagy használ-e ez neki majd? Egyáltalán lehet, hogy nincsenek is benne a szülei ebben a betelefonálósdiban.

- Mi a jobb? Ha a kislányban tudatosodik elöbb-utóbb, hogy ő nem olyan mint a többiek, vagy ha úgy kezelik mintha olyan lenne?

- A szervező tanárok valószínüleg természetesnek vették, hogy egy süket-néma kislány nem igazán tud mit csinálni majd egy zenés, éneklős előadáson, de lehet hogy nem kellett volna?

- Helyes-e egy névtelen betelefonálónak engedni?

És még talán sok más kérdés is felvetődik, de ami az itteni kultúrát és viszonyt illeti a diszkrimánó elleni küzdelemben:

- A kislány szülei szintén süket-némák ők biztos nem telefonálhattak be! Tehát valaki annyira magáévá tette a szerinte diszkriminatív ügyet, hogy képes volt még névtelenül fenyegetőzni is.

- Az igazgatónő megijedése érthető lehet, mert egy ilyen eset másnap már újságban lehetne címlapon a diszkirminatív esettel, és innentől kezdve a diszkriminatív igazgatónővel, tanárokkal együtt. Pedig hát valljuk be őszintén a kislány nem sokat fog felfogni abból ami történik.

Hogy mi lehet a tanúság?

Valószínüleg a többi diák nem fog semmit észrevenni abból hogy a kislány fenn van-e, vagy nincs a színpadon, a kislány örülni fog neki, bár kitudja, hogy a jövőben hogy hat rá a koedukáció, a tanároknak figyelni kell mindenre, és emberek képesek foglalkozni mások dolgaival.

Talán az a helyes, hogy mindenkinek megadjuk a lehetőséget az érvényesülésre?