A wimbledoni hét közepén ma megjelent egy olvasói írás az egyik újságban, ami betekintést enged abba, hogyan is érezhetnénk magunkat, ha kimennénk, hogy a helyszínen kövessük az eseményeket. Te szeretsz sorban állni?

"

Létezik egy népszerű mítosz, mely szerint Wimbledonnak van valami köze a sporthoz. Hadd oszlassam el ezt az illúziót. Wimbledon valójában nem a teniszről szól. Nem is a Pimm's-ről (angol hűsítő alkoholos koktél), vagy az eperről, vagy Cliff Richardról. Wimbledon a sorbanállásról szól.

Mivel ott voltam szombaton --amikor Murray újabb lenyűgöző győzelmet aratott, ahogy azt később megtudtam--, a következő tapasztalatokat nyújthatom át azoknak, akik  a helyszínen tervezik megtekinteni a versenyt.

Készülj fel jól, mert bejutás elött 5 órát fogsz sorban állni, hacsak nem értetted félre a lényeget, és vettél magadnak előre jegyet. Azok számára, akiknek új a wimbledoni sorbanállás, egy 40 oldalas útmutatót osztogatnak a sorbanállás etikettjéről. Lebilincselő olvasmány.

Amint bejutsz a területre, a WC-nél fogsz sorban állni. Aztán azért, hogy feltöltsd a vizesflakonodat, amitől újra sorba kell majd állnod ... Így megint a budisorban leszel (miután megtapasztaltad az "addig vársz, amíg nagyon menned kell" kalandot). Aztán sorba állsz egy Pimm's-ért, ami után következhet a sorbanállás, hogy bejuss az egyik nagymenő meccsre.  Hamar rájössz, hogy ez lehetetlen, ezért beállsz egy alacsonyabb színvonalú meccs sorába. Mielött még messzire jutnál ebben a sorban, megint wc-re kell menned. Végül belefáradsz a sorbaállásba és a dombot veszed célba, hogy óriás kivetítőn nézd a mérkőzesek egyikét, ahol annyira kényelmesen tudsz elhelyezkedni, amennyire egy zsebkendőnyi helyen lehet. Miközben nézed a kivetítőt, titokban megállapodsz a barátaiddal, hogy nem vesztek tudomást a tényről, miszerint ugyanezt a közvetítést a tv-n nézni sokkal kényelmesebb és költségkímélőbb lett volna. Néhány perc múlva feláll az elötted ülő ember, és mivel elállja a kilátást, megfordul a fejedben, hogy veszel feketén egy központi pálya jegyet, de ekkor elered az eső. Hazamész.

Elrontja mindez Wimbledont? Nem, ez teszi Wimbledont Wimbledonná. A szervezők tagadhatatlan brit véréből kifolyólag Wimbledont a sorban állás nagy ünnepévé tették. Az etikett könyvecske, az ácsorgás közben feltett kvízkérdések mind azt biztosítják, hogy ne csak eltűrjük a várakozást, de még élvezzük is.

"